Imádjuk a lasagne-t, és nem is tűnik olyan bonyolultnak, ám de rajtam másodjára is kifogott. Tavaly már megpróbálkoztam vele, egy egyszerűbb, lebutított bolognai ragus változattal, de szénné égett az alja és hát igen távol állt a valódi lasagne-tól. Úgy voltam vele, hogy azóta már eleget tapasztaltam, nem lehet kihívás számomra egy soffritto mártás, fél kiló darált hús, a már unalomig gyakorolt besamel és pár tésztalap...Hát tévedtem, bár bevallom, ez most erősen az én hibám. A soffrittóig nem is volt probléma, puff bele a darált marha, finom illatok, jöhetnek a fűszerek! No hát túl mély lehetett az evőkanál, amibe a worchester szószt mértem és még pár cseppel meg is lódítottam, ami teljesen elvette a ragu ízét. Aztán megpróbáltam még egy kevés sűrített paradicsommal kompenzálni, amiből szintén elég lett volna az egy teáskanál...Mindenesetre az lett a vége, hogy folyamatos folyadék pótlással (víz-bor-víz-bor) igyekeztem elfőzni az extraparadicsomos levet (eredetileg lassú tűzön kell rotyogtatni 2-2,5 fél órát) és rengeteget fűszerezni, hálisten ez valamennyit javított a helyzeten. A besamel ezek után már pihenésnek tűnt.

Aztán valószínűleg túl nagy tepsit választottam, össz-vissz két réteg jött ki, ragu pedig a másodikra alig maradt. (Bár sokat kóstoltam is a mentőakció közben, de azért kettőnek illett volna kijönni.) A parmezánból sokkkkkal több kellett (én nem is értem soha ezeket a 150 g-okat, itt is ennyi elment csak a tetejére + még kell a rétegek közé is). 

A sütési idő és hőfok viszont nagyon jól be van lőve, átpuhult a tészta, nem égett oda az alja és nem száradt ki, a teteje pedig gyönyörűen megpirult, amikor kivettem a tepsit a sütőből, pontosan olyan volt, mint a videón. Összességében pedig nem lett rossz, szaftos lett és ízletes, és ha a ragut meg a tepsi méretét nem nézem be, akkor tényleg tökéletes. Addig én se nyugszom, míg nem sikerül. :))

Szóval a fentiektől függetlenül bátran ajánlom a receptet és a videót: https://streetkitchen.hu/hus/a_tokeletes_lasagne_bolognese_recept/